Thomas Farkas (1924 – 2011)
O renomado fotógrafo Thomaz Farkas morreu na sexta-feira (25/3), em casa, aos 86 anos, de falência múltipla dos órgãos, após 21 dias internado no Hospital Sírio-Libanês, em São Paulo.
Sua vida foi marcada pelo pioneirismo. Nasceu na Hungria, mas mudou-se para São Paulo em 1930, onde ajudou a desenvolver a fotografia no Brasil. Sua família fundou a primeira empresa especializada em equipamentos fotográficos no país, administrada por Farkas desde a morte do pai, em 1960. A loja se tornou uma rede nacional, conhecida pelo nome Fotoptica.
Neves fotográfus Thomaz Farkas halt meg péntek (25 / 3) otthon, éves 86, a többszervi elégtelenségben 21 nap után kórházba a szíriai-libanoni Kórház Sao Paulo.
Életére jellemző volt úttörő. Ben született Magyarországon, de költözött Sao Paulo 1930-ban, ahol segített kidolgozni a képet Brazíliában. Családja megalapította az első cég szakosodott fényképészeti eszközök az ország által működtetett, Farkas, mivel apja halála 1960-ban. Az áruház lett egy országos hálózat, az úgynevezett Fotoptica.
Thomas Farkas filmando o documentário Subterrâneos do Futebol em 1964
Apaixonado por fotografia desde que ganhou a primeira câmera de seu pai, aos oito anos de idade, ele montou o laboratório fotográfico do Museu de Arte Moderna de São Paulo, com Geraldo de Barros, em 1950, e participou do Foto Cine Clube Bandeirantes, grupo que retratou a urbanização do país e que se destacou pelas imagens construtivistas. Seu trabalho mais célebre do período foi a documentação da construção de Brasília, registrando as pessoas que chegavam à nova capital para sua inauguração.
Entre os anos de 1960 e 1970, voltou-se ao cinema, trabalhando como financiador, produtor ou diretor de fotografia em filmes de cineastas como Eduardo Escorel, Geraldo Sarno e Maurice Capovilla, num projeto batizado de Caravana Farkas, dedicada a desenvolver documentários sobre o Brasil.
A szerelmes fotózás, mivel megnyerte a Nikon első apja, nyolc éves, ő lovagolt a fotólabor a Museum of Modern Art São Paulo, Geraldo de Barros 1950-ben, és részt vett a Foto Cine Clube Bandeirantes csoport aki ábrázolja az ország az urbanizáció és a képek állt ki konstruktivisták. Leghíresebb időszak dokumentációját építésének Brasilia, regisztráció emberek érkeztek az új tőke a nyitás.
Évek között 1960 és 1970-ben fordult a mozi, a munka, mint egy pénzember, producer és operatőr a filmekben az igazgatók, mint Eduardo Escorel Geraldo Sarno és Maurice Capovilla, a projekt nevezte a Caravan Farkas, fejlesztése iránt elkötelezett dokumentumfilmeket Brazília.
O Pacaembu fotografado por Farkas na década de 1960
Farkas também criou a série de quatro médias-metragens “Brasil Verdade” (1968), sobre cangaço, samba, futebol e migração, “Coronel Delmiro Gouveia” (1978), sobre o pioneiro da industrialização, e o famoso “Jânio a 24 Quadros” (1981) sobre o ex-presidente do Brasil. A Videofilmes lançou recentemente uma caixa com sete documentários produzidos pelo fotógrafo, como a estreia do diretor Paulo Gil Soares, “Memória do Cangaço”, premiado com o Gaivota de Ouro do Festival Internacional do Filme, em 1965.
Farkas is létrehozott egy sor négy közepes hosszúságú filmek "Brazília igazság" (1968), mintegy betyárok, szamba, futball és a migráció, a "Col Delmiro Gouveia (1978), a úttörője az iparosítás, és a híres" Quadros a 24 kép (1981) a volt elnöke a brazil. A Videofilmes nemrég megjelent egy doboz hét dokumentumfilmet készített a fotós, mint a debütáló rendező Paulo Gil Soares, "Cangaço memória," elnyerte az Arany Seagull Nemzetközi Filmfesztiválon 1965-ben.
A inauguração de Brasília em foto de Farkas